RÖVIDEN  MAGAMRÓL

Egy közkedvelt dalszöveg rész azt az örök igazságot emeli ki, miszerint „Valahol minden megvan írva”.  Hogy ez az állítás mennyire igaz tud lenni az emberi sorsra, azt az én
élettörténetem is bizonyítja.
Az én életem 1981 március 8-án kezdődött. Egy vasárnap reggel jöttem erre a világra kissé eltérő módon, mint a többi kis gyerekek. Én már felkészültem a nagy életutazásra. Így történt tehát, hogy édesanyámnak elkezdődtek a szülési fájdalmai. S bár mindketten fel voltunk készülve a nagy kalandra, mégis egy váratlan helyzet és egy elhamarkodott döntés megpecsételte egész későbbi életemet, és családom életét is.

Édesanyám sajnos nem tudott egyedül megbirkozni, így hát egy szülész-orvos segítségét kérte. Természetesen édesanyám nem tudta, hogy milyen felelőtlen, fél-részeg szakembertől kéri a segítséget. Amikor beindult a szülési folyamat a felkészületlen orvos nem végzett sajnos szakszerű ellátást, aminek következtében a fejecském beszorult a szülőcsatornába. Ez azt eredményezte, hogy sajnos a kisagyam nem jutott elég oxigénhez, aminek következtében az agyam azon része, amely a járásért és a beszédért felelős, súlyos károsodást szenvendett, ami csak később derült ki szüleim számára. Ahogy telt az idő, úgy mutatkoztak meg rajtam a másság jelei. Nem tudtam se járni, se beszélni úgy mint a többi kisgyerek. De szüleim önfeláldozó szeretetének köszönhetően nagyon boldog gyermekkorom volt. Megadtak nekem mindent, amire vágytam, sőt még annál is többet. Bár fizikailag nagyon hátrányos helyzetben voltam mindig, szellemi és lelki szinten erős, kitartó és rámenős voltam.Ahogy elkezdtem növekedni az értelmem kezdett megváltozni.

Egyre jobban kezdtem foglalkozni magammal,s megpróbáltam magyarázatot keresni a megmagyarázhatatlanra. Ez az őrült önmarcangolás befele forduláshoz vezetett, a befelefordulás pedig elkeseredésbe torkollott. Lelkileg nagyon sokszor elestem, olyankor nem engedtem senkit közel magamhoz. Elkeseredésemben úgy gondoltam, hogy úgy sem tud senki segíteni rajtam, legalább ne sajnáljanak. Sajnos az ilyen nehéz időszakok sokszor ismétlődtek életemben, s mindig valami kis mellékhatást hagytak maguk után. Most, érett fiatalemberként élem megváltozott életemet.
Személyiségem furcsa eset: a mássággal élő emberekhez tartozom, de az ,,egészséges emberek” felé húz a lelkem . . .

Peres Hunor